Esszék, novellák, gondolatok...

Vonalas füzet

Vonalas füzet

T úr

2022. február 05. - Retro_toll

adult-gc33e6766c_640.jpg

Pexels képe a Pixabay -en.

„A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.”

– Sziasztok! Bejöhetek? Nyitva vagytok? – kérdezte T úr, miközben felsőtestével behajolt a bolt ajtaján.

– Persze, jöjjön csak be nyugodtan! – válaszolta udvariasan a magasabb eladó.

T beosont és tanácstalanul megállt. Kopasz, kerek fejében barna kis cipőgomb szemek ültek, amik idegesen cikáztak az áruval megrakott polcok és az alkalmazottak között. Alacsony, kehes emberke volt. Olyan hajlottan állt, mint egy élő kérdőjel. Mintha csak a saját létjogosultságát akarná kétségbe vonni. Idegességében vékonyka szürke harcsabajuszát húzgálta.

– Izé… – kezdte tűnődve – Vagyis… – rövid csend, aztán nekibátorodott. – Olyan kellene nekem, amit fel tudok rakni, ahhoz is – megint elhallgatott és hatásszünetet tartott.

Az alkalmazottak kérdőn néztek rá, bár a kisebbiken már érezhető volt az elfojtott vidámság. Látszott, hogy nagy erőfeszítésbe kerül a komolyság látszatának megőrzése. A magasabb – aki idősebb és tapasztaltabb volt – vette át a szót. Lágyan és kedvesen beszélt, ahogy a gyermekekkel és az őrültekkel szokás.

– Khm... Azt hiszem nem teljesen értem mit szeretne. Kicsit tudná pontosítani?

– Az úgy volt, hogy a feleségem tegnap a fogorvosánál járt… Tudod, ez az az orvos, akinél a múltkor szereltem, na most annak a veje éppen itt van, és neki is van, és ő mondta, hogy ilyen kéne. Most, most nem akarlak feltartani benneteket, de olyat szeretnék. Nagy alátétest.

A két alkalmazott lopva összenézett. A diagnózis helytálló.

– Nagy alátétest?

– Igen. Van nektek? – kíváncsiskodott T úr.

– De mire gondol? Nem értem.

T elkomorodott, arcán a gyanú sötét fellege suhant át. Most a bolondját járatják vele, vagy mi van? Azért tett még egy próbát.

– Szóval két csavarral feltettem neki, de nem fogta meg rendesen, és az ajtó sem pontosan záródik…

A cipőgomb szemek most a magasabb eladóra fókuszáltak. 

– Érted?

A magasabb blazírt arcából nem olvasott ki semmit. Tökéletes pókerarccal nézett farkasszemet.

– Érted, nem? – ismételte meg még egyszer, de már jóval bizonytalanabb hangon.

A magasabb úgy látszik dűlőre jutott magában, mert arcán széles, joviális mosoly terült szét. 

– Persze hogy értem. Volt ilyenünk, de sajnos elfogyott.

– Hát… Kár! És fog még jönni?

– Valószínű, de hogy mikor azt nem lehet pontosan tudni, talán egy-két hét, vagy több. Majd érdeklődni kell.

– A francba! Nekem most kellene… Nem tudjátok hol lehet még ilyet kapni?

– Sajnos nem.

– Hát akkor oké. Viszlát!

– A viszontlátásra!

Az ajtó halkan záródott ahogy T úr csalódottan kisomfordált. A parkolóban beügyeskedte magát meggypiros Suzukijába, majd nagy gázfröccsel elhajtott.

A két eladó hosszan nézett utána, aztán a kicsi nevetve a magasabb felé fordult.

– István! Te értetted, hogy ez a dilinyós pontosan mi a fenét szeretett volna?

– Halvány gőzöm sincs! – rázta meg őszülő fejét a magasabb.

A bejegyzés trackback címe:

https://vonalasfuzet.blog.hu/api/trackback/id/tr317214580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása