*Jelen szórakoztató írás nem saját ötleten alapul, és tökéletesen fikció, azaz nem tükrözi a szerző életszemléletét, tapasztalatát.   Így, hogy lassan már az életem vége felé közelítek, és a gátlások meg a férfiúi szemérem úgy hull le rólam, mint az októberi erdőn átsuhanó szél kavarta rozsdás…

Mikor először láttam, egyből megkívántam, ami igazán nem meglepő, de inkább elmesélem az egész történetet az elejétől a végéig. Egy rekkenő augusztusi délután találkoztunk: árnyékban is ötven fok volt, tudjátok, amikor a perzselő afrikai hőség bekúszik még az emberek bőre alá is. Én is égtem már…

Rubinstein-Waldhauser Béla az ivás által ismerte meg a világot. Ez így szép, és jó... Oké! Nem szép, nem jó, de igaz. Szóval ez a derék ember ivott (akár a gödény) már bort, a világ minden tájáról. Kóstolt lágy Malbecet Argentínából és Dél-Afrikából. Ivás közben, képzeletben végigjárta a csodák…

Réz Tihamér hegedűs volt, a javából. Négyévesen kezdett el a hangszeren játszani és igazi csodagyerekként tartották számon. Mára az idő jócskán elszaladt felette. Az ötvenes éveiben járt, mégis kitűnő formában volt, és rajongói rendszeresen megtöltötték a koncerttermeket. Ám mindenkinek lehetnek…

Készülődők, hamarosan kezdődik a meló. Rutinos mozdulatokkal szétszedem, majd összerakom, majd újra szétszedem és újra összerakom. Az órám világító számlapjára nézek, húsz másodperc. Egyre jobb, az évek meg a rutin. Felnevetek. Szeretem a munkám, és az mondják jó is vagyok benne. Talán az egyik…

A férfi öregnek és betegnek tűnt, ahogy tétova léptekkel araszolt előre a mocskos galambpiszokkal tarkított járdán, szemében azzal a konok eltökéltséggel, ami csak a legkeményebbek sajátja. Esteledett, mégis ilyenkor nyár derekán még magasan járt a Nap. A fullasztó meleg, sehogy sem akart…

*A történet szereplői kitalált személyek. Minden hasonlóság a valósággal pusztán a véletlen műve. Hanta úr, polgári nevén dr. Senkiházi Péter Geronimo, még másnapos volt a jóféle boroktól, és azoktól a csinos rajongóktól, akiket az előző este egy kellemes hangulatú partin fogyasztott el. Enyhén…

Hegedülni tanulok, de most tényleg. Csak úgy, a magam szórakoztatására, no meg persze a családom és a körülöttem lakó szomszédaim bosszúságára. A hegedű egy csodaszép, ámde igen furcsa hangszer. Képzeljetek el egy cipősdoboznyi, fenyőből és juharfából készült domború testet, a tetején két „f” alakú…

Oly hosszú ideje kínozta már ez a végtelen nihil, ez a sótlan és sivár kietlen válság, hogy a végén már nem is tudta… de végül is mindegy volt. Aztán végre eljött a várva várt nagy nap. Az ihletettség napja. A felragyogó hajnal földöntúli fénye, mennyei szökőkútként aranyozta be hősies…

Régebben én is olyan voltam, mint ti – vagyis ember. Sőt némelyek művésznek tartottak. Hangszerem a hegedű volt, amim már hatéves korom óta szorgalmasan gyakoroltam. A hosszú évek alatt, technikailag meglehetősen magas szintet értem el a hegedűjátékban. Legalábbis a kritikusaim ezt írták rólam és a…