*Jelen szórakoztató írás nem saját ötleten alapul, és tökéletesen fikció, azaz nem tükrözi a szerző életszemléletét, tapasztalatát.

Így, hogy lassan már az életem vége felé közelítek, és a gátlások meg a férfiúi szemérem úgy hull le rólam, mint az októberi erdőn átsuhanó szél kavarta rozsdás falevelek, elmesélek nektek egy igaz történetet.

Ez amolyan coming out-féle a részemről.

Próbálom a távoli múltat felidézni… Igen, még az oviban kezdődött, ott, azzal az első csókkal, a kék gömb mászóka tetején. Már akkor biztosan tudtam, hogy vagy Ágika lesz a feleségem, vagy senki, mert neki annyira fényes kék szeme volt, meg szőke copfjai, és olyan vidáman énekelte a Bújj, bújj, zöld ágat meg a Hopp Juliskát, hogy egyből szerelmes lettem.

Aztán később jött az iskola, és nekem esetlen vékony lábú kamasznak már az olyan lányok tetszettek, akik meglátták bennem az érzékeny lelkű költőt, később a kemény rockzenészt.

Aztán huszonévesen már árnyalódott a kép. Azokra a csajokra buktam, akik megtanítottak a testi szerelem fortélyaira. Mindent is akartam, de abból legalább sokat. Tudom, akkor a mennyiség a minőség rovására ment, de sebaj, nem számított.

Még szerencse, hogy az ember nem kap meg mindent, és valahogy túléli ezt is, minden súlyosabb következmény nélkül.

Harmincas éveimben már elég érettnek számítottam, és az igazi nagybetűs „NŐ”-re vágytam, aki a társam lesz, aki elkalauzol az Élet sűrű, sötét és viszontagságos erdeiben, aki sziklaszilárdan kiáll mellettem.

Értsd: neveli a vásott kölykeinket, mossa a vonalkódos alsógatyáimat, ebédre elém rakja a tűzforró húslevest a rántotthús-krumplipüré kombóval és az obligát ubisalátával.

Egyébiránt dolgozik, mos, főz, takarít. Mindig csinos, ápolt, jókedvű. Bármikor szexre kész, és megértő, ha éppen csendre és nyugalomra vágyom. Egy darabig kerestem őt, de aztán feladtam.

A negyvenes éveimben párszor elváltam, majd újra nősültem. Felfedeztem magamnak a szofisztikált nőket. A fiatalabb nőket. Az elvont nőket. Az idősebb nőket. A kövér nőket. A sovány nőket. Az alacsony nőket. A buta nőket. Az…

Mondanom sem kell, hogy ők mind, mind új színt jelentettek életem változatos palettáján. Aztán gyorsan elszálltak ezek az idők is.

Az ötvenes éveim már a tökéletes felszabadultságról és az önmegvalósításról szóltak, kipróbáltam magam bárkivel, bárhol. A mérték számomra sosem volt érték.

Megvolt nekem minden: kurvák, swinger klubok, BDSM bulik, queer varánuszok, koszos pókmajmok, egy női testben élő meleg férfi… egyszer még egy betépett gumikecskével is csináltam, de az csak tévedés volt.

Nem bántam meg semmit, de hogy megvénültem, az eltelt idővel valahogy megjött a bölcsesség.

Most, hogy az égvilágon már mindent kipróbáltam, végre tudom, hogy mit szeretnék, és ez olyan jó, olyan felszabadító. Nincsenek eget rengető elvárásaim, extra kívánságaim.

Már csak egy olyan nőre vágyok, aki kedves, és nagy mellei vannak.