Gerd Altmann képe a Pixabay -en.
Dr. Epstein egy zseniális, de bogaras és különc tudós volt. Zoknit például soha életében nem hordott, ellenben érdekes napszemüvegeket és mumifikálódott csirkefejeket gyűjtött. Kevés szabadidejét főleg azzal töltötte, hogy egy otromba, kicsorbult szuzafonon bluest játszott. Napestig lehetne sorolni még ezerféle furcsa szokását, ám nem ez a lényeg.
Hősünk az Államokban éldegélt és szupertitokban egy szupertitkos cégnél szupertitkos találmányokat fejlesztett. A központi laborban saját örömére már régóta dolgozott egy hatalmas gépen, ami extra széles tartományban volt képes hangokat előállítani, jóval az emberi hallásküszöb alatt és fölött.
Kollégái, kiváltképp főnöke, gyakorlatias emberek lévén, nem nézték jó szemmel az új találmányt, mivel nem értették milyen haszon származhat belőle. A szerkezetet maguk közt gúnyból csak fingorgonaként emlegették.
A főnök, dr. Krueger egy darabig tűrte dr. Epstein hóbortjait, mert elismerte páratlan tehetségét. A pohár akkor telt be, amikor egy nap észrevette, hogy dr. Epstein mindenféle állatot hurcol a laboratóriumba. Szép számmal voltak csótányok, pókok, hörcsögök és nyulak, de még egy kedves tarka kecske is, aki a Mici névre hallgatott.
Dr. Krueger megdöbbenve kiáltott fel:
– Szent ég! Mi ez itt? A Noé bárkája?
A kérdőre vont Epstein titokzatos mosollyal csak annyit mondott, hogy éppen az infrahangok, az 5-20 Hz-es tartomány hatásait teszteli az élő szervezeteken. Tudvalevő, hogy ez az a frekvenciatartomány, ami már nem hallható, viszont bizonyos szerveink felveszik ezeket a rezgéseket, mivel saját rezgési frekvenciáikkal egyeznek meg.
Dr. Krueger kopasz feje dühében céklavörös színre váltott.
– Epstein! Hogy áll a Z sugarak fejlesztésével? Mi van a szupravezetéssel és a többi projekttel? Mi itt megszakadunk, kidolgozzuk a belünket, mert nem tudjuk tartani a tervet, maga meg itt a kisded, semmire se jó játékaival szórakozik. Rengeteg közpénzt elpazarolt az utóbbi időben, de most vége, betelt a pohár! Ki van rúgva! Többé nem akarom magát itt meglátni!
– Igazán? Valóban így gondolja? – nézett rá dr. Epstein, miközben megfordult, és a hatalmas szerkezethez lépett.
Gyorsan állított pár osztást a tárcsán, meghúzott egy kart, majd megnyomta a piros gombot. A gépen apró fények gyúltak ki, és halk zümmögéssel életre kelt.
– Rendben! Akkor csokizza össze magát! – vigyorgott Epstein megdöbbent exfőnökére, majd nyakába kapva lábait kiviharzott a laborból.
