Ott állt ő is a többi felszállni készülő járókelő között. Ezer közül is megismertem volna. Azok a gyönyörű szemek... Finom fehér aura lengte körül, tompán fénylett és ez a fény valahogy belülről jött. Táncosnő, így hívtam magamban. Ő volt a nő, aki áttáncolt az életemen. Aki megnyomta azt a…

Már nem is tudom pontosan, mennyi ideje, talán három vagy négy napja, hogy bezártak ide, ebbe a sötét pincebörtönbe. Az időérzékem cserbenhagyott. Fény alig szűrődik be a fenti apró lyukakon, örökös itt a félhomály, és ezek a terméskövek csak úgy árasszák magukból a hideget. Fázom, és meglehetősen…

    *Megjegyzés: jelen szösszenet megírásának célja kizárólag a szórakoztatás volt a humor és az irónia eszközeivel. Bár a hatás érdekében egyes szám első személyben íródott, semmiképp sem tükrözi a szerző gondolatait, véleményét, vagy ars poeticáját.    Ma elhatároztam, hogy elképesztően ki…

Csak egy pénteki nap volt, semmi egyéb, és ráadásul tizenharmadika. A park terebélyes mohos fái e késői órán védőn ölelték a két apró szürke alakot, akik a padon ülve beszélgetettek. Csak a sárga pökhendi Hold és egy rozoga utcai lámpa loccsantott arcukra némi sápadt fényt. A csillagok felettük…

Ma egész délután tévét néztem, és csak estefelé jutott eszembe, hogy be is kellett volna kapcsolni. De akkor már késő volt, úgyhogy… meg hát minek is. Mindegy, így is egész jól elszórakoztam. Tegnap a határban, egy varázslatos virágokkal teleszórt mezőn feküdtem hanyatt, cipő nélkül, csak úgy…

Kedd. A nő. Átlagos nap, esteledik. A filigrán nő a konyhában a tűzhely mellett áll, főz. A hőség, fullasztó, patakokban folyik róla az izzadság. A légkondicionáló nem működik. A férj a nappaliban a focimeccset nézi. Őt nem zavarja a meleg. A tévé üvölt. Éppen a második félidő kezdődik, 1:0 az…

 Már korán reggel arra ébredtem, hogy esz a fene. A lábamat rágcsálta a dög, pont ott, a bütykömnél. Ráordítottam, hogy taksi, kishaver – mármint hogy kopás a leprába –, mert a lábamra nekem is szükségem van, meg én is azon járok, szóval nagy sértődve elhúzott a vérbe. Később a buszon, munkába…

*Jelen szórakoztató írás nem saját ötleten alapul, és tökéletesen fikció, azaz nem tükrözi a szerző életszemléletét, tapasztalatát.   Így, hogy lassan már az életem vége felé közelítek, és a gátlások meg a férfiúi szemérem úgy hull le rólam, mint az októberi erdőn átsuhanó szél kavarta rozsdás…

Mikor először láttam, egyből megkívántam, ami igazán nem meglepő, de inkább elmesélem az egész történetet az elejétől a végéig. Egy rekkenő augusztusi délután találkoztunk: árnyékban is ötven fok volt, tudjátok, amikor a perzselő afrikai hőség bekúszik még az emberek bőre alá is. Én is égtem már…

Rubinstein-Waldhauser Béla az ivás által ismerte meg a világot. Ez így szép, és jó... Oké! Nem szép, nem jó, de igaz. Szóval ez a derék ember ivott (akár a gödény) már bort, a világ minden tájáról. Kóstolt lágy Malbecet Argentínából és Dél-Afrikából. Ivás közben, képzeletben végigjárta a csodák…