Nagy öröm a mai, mert a Holnap Magazin gondozásában megjelent az első novelláskötetem.   Stephen King szerint:„Az elme több a tetején úszó racionális hártyánál.Mélyen a logikus rész alatt, van egy föld alatti óceán.”Ebből a feneketlen óceánból merít a szerző első novelláskötete, amelyet most a…

 – Kacifántos gesztenyét! – közli Baromio a rongyőr, miközben rám se néz, csak törölgeti tovább a pultot azzal az avítt kockás textíliával, pedig az már így is olyan fényes, mint a Salamon töke. – Ordas szerencsét! – válaszolom pikírten – Litániás borvirágokat és egy rendesen le-Marinénizett…

Greg Montani képe a Pixabay -en.   A toprongyos férfi a parton ült egy széles kövön, és a szürkén hömpölygő folyót bámulta. A lemenő nap vörös fénye sötét árnyékokat rajzolt sovány, ráncos arcára. Mennyi megaláztatás érte már az életben. Tele volt velük, szinte már a fülén csordult ki. Így, túl…

Sehol sem találom, hiába keresgélem. Úgy tűnik elveszítettem valahol, pedig micsoda remek egy dolog volt. Örömet szereztem vele másoknak és magamnak is. Roppant értékes kincs, ami eltűnt, akár a kámfor. Hiánya fájdalmas, és így megy ez már évek óta. Azt hiszem semmi nem pótolhatja. Szükségem lenne…

  NoName_13 képe a Pixabay -en.   Történetünk főszereplője – az egyszerűség kedvéért nevezzük őt Bélának – imádta a nőket. Nem is imádta, egyszerűen megveszett értük! Úgy volt vele, mint a mesebeli Gombóc Artúr a csokoládéval. Az egyiket ezért szerette, a másikat meg azért. Volt is neki…

Elias képe a Pixabay -en. Azt mindjárt előrebocsátanám, hogy nem vagyok a szavak embere. Nem tudok olyan szépen, cikornyásan beszélni, mint mások. Én az elvek és a tettek embere vagyok, és ma rengeteg olyan fontos dolgom volt, amit el kellett, hogy intézzek. Csak egyet, találomra kiragadva…

Már reggel, amikor felébredt, ez foglalkoztatta és keringett az agyában szüntelen. Kínzó gondolat volt, nem hagyta nyugodni. Annyira kikívánkozott belőle. Az asszony nem figyelt rá, nyűgös, gondterhelt arccal magyarázott valamit, talán, hogy ma meddig dolgozik és hogy ki és mikor megy a…

Azért ezeknek a régi utcai telefonfülkéknek még megvolt a maguk hangulata. Csak bementél, magadra csuktad az ajtót, leemelted a nehéz és rosszszagú bakelit kagylót, majd bedobtad az aprót, (régebben a „bélást” a bronz kétforintost) aztán tárcsáztad a számot, és ha a másik oldalon felvették, már…

Süt a nap, dacára annak, hogy mélyen benne járunk a januárban. Nem is a nappal van baj. Szeretem, ha süt a nap, szikrázik a ropogós fehér hó, és a csípős hideg piros virágokat rajzol a vidám arcokra. A tél jó dolog, mindenki szereti. Pompás ilyenkor szánkózni, síelni, vagy kirándulni a szűz…

Este van, tíz körül jár. Kettesben vagyunk, egymással szemben. Annyira közel van, hogy akár meg is érinthetném, szóval a hangulat meghitt. Egy darabig szótlanul nézzük egymást, aztán valami belső kényszertől hajtva hirtelen beszélni kezdtek, és akkor, ott, azt hiszem mindent elmondok, ami csak az…