Esszék, novellák, gondolatok...

Vonalas füzet

Vonalas füzet

A nap, amikor majdnem meghaltam

2022. január 20. - Retro_toll

eszak.jpg

Azon a szürke és borongós októberi napon korán sötétedett. Itt fent északon, az évnek ebben a havában, a nap már nem tud áttörni a sűrű szürke fellegeken. A félhomály és a teljes sötétség órái váltogatják egymást. Vannak, akik nem bírják itt sokáig, de én jól elvagyok.

Már reggel tudtam, hogy a falusiak keresnek és meg akarnak ölni, mert hajtóvadászatot rendeztek. Hallottam, ahogy az éhes kutyák vadul csaholnak, láncaikat tépik és fogaikat csattogtatják. Egyébként utálom a kutyákat – undorító szolganépség. Nem mondom, be voltam tojva, de szerintem ők is. Mégis makacsul utánam jöttek, nagyon a begyükben voltam. Ezek a parasztok mindenáron a vesztemet akarták. Ekkora felhajtást csinálni azért a tüdőbajos tehénért?!

Egy régi, elhagyatott házban húztam meg magam A falu szélén állt, nem messze a folyótól. Rossz híre volt, azt rebesgették, hogy az Őrült Molly szelleme kísért minden áldott éjszaka, mióta a sátán parancsára baltával megölte, majd feldarabolta a férjét és három pici gyerekét. Hogy ebből mi igaz, a fene se tudja.

Azt hittem, ide már nem mernek utánam jönni, de tévedtem. Azok a rohadt kutyák szagot fogtak és követtek. Ahogy kilestem a korhadó deszkák résein, láttam, hogy a parasztoknál fegyverek vannak, fejszék, kaszák, vasvillák. Lőfegyvert csak egy-két embernél láttam. Az egyik, egy magas fekete köpenyes lehetett a vezérük. Ő ment elöl, és éppen élénken magyarázott a többieknek. Tizenöt embert számoltam, no meg a kutyák. Ménkű nagy zajt csaptak, miközben meggyújtották a fáklyáikat.

Szerencsémre három részre váltak. Az első csapat kint maradt a kutyákkal és körbevette a házat. A második a földszinti részt kutatta át, a harmadik a fekete köpenyessel az élén az emeletre ment.

Egy darabig a konyhaajtó mögött rejtőztem, de aztán nesztelenül a harmadik csapat után osontam. Sikerült is az utolsó embert hátulról úgy elkapnom, hogy a többiek nem vették észre. Könnyen kitörtem a nyakát, nyikkanni sem tudott. Aztán tovább feszítettem, csavartam és leszakadt a feje. Éreztem az adrenalin fröccsöt, ahogy a meleg vére rám spriccelt, még a szőr is felállt a karomon. A testet és a fejet az egyik szobaajtó mögé rejtettem, hogy idő előtt ne vegyék észre.

Még négyen voltak rajta kívül, tisztán, élesen láttam őket, de ők csak az égő fáklyáik fényköréig láttak.

– Hé, hol van Jack? Nem láttátok?

– Valószínűleg elkapta! Nem lett volna szabad lemaradnia.

– Menjünk vissza, keressük meg!

– Gyerünk!

Gyertek! Gyertek csak felém! – gondoltam kajánul, ahogy megfordultak.

Én is elindultam, megfeszített izmaim acélrugókként löktek előre, és egy hatalmas ugrással ott termettem közöttük. Kétségbeesett ordítás hagyta el a torkukat, láttam az iszonyatot a szemükben, de ettől csak még jobban élveztem a dolgot. Téptem és marcangoltam őket, teljesen bekattantam. Ilyenkor nem vagyok a magam ura. A padló gyorsan sikamlós lett a vérüktől. Nem tartott sokáig, de nagyon élveztem. Az egyik, a fekete köpenyes még nyöszörögve vonaglott a padlón, de egy határozott mozdulattal rátapostam a torkára. Éreztem, ahogy a gyenge porc recsegve összetörik. Hallottam az undorító, sípoló, szörcsögő légzését. Néztem, ahogy a szétzúzott torkából nyállal kevert vér folyik. Párat még rángott, majd elcsendesedett. Undorral rúgtam félre a hulláját. Megkönnyebbültem, eddig nem volt nehéz dolgom.

Hirtelen sietős lépteket hallottam a lépcsőfeljáró felől. A második csapat volt, biztos meghallották a dulakodás zaját.

– Erre, gyorsan!

– Te mocskos állat, most megdöglesz! – hallottam egy éles kiáltást, majd fegyver dörrent. A golyó éppen csak centikre húzott el a fejem mellett. Menekülőre fogtam a dolgot, és szélsebesen beiramodtam a következő sötét folyosóra.

– Tim, te látod? Eltaláltad?

– Nem látom sehol. Meglépett!

– A rohadék!

– Uram irgalmazz! Nézzétek ezt a vérfürdőt! Mondtam nektek, hogy bivaly erős… Rohadtul veszélyes! Mindenkit kicsinált!

– Gyerünk, kapjuk el!

Magamban vigyorogtam, ahogy a sötét, omladozó folyosón elszaladtak alattam, miközben karjaimmal tartottam magam, jó másfél méterrel a fejük felett. Ahogy elfutottak, az utolsó embernél leugrottam, így a menet végén sántikáló nagydarab férfinak is megpecsételődött a sorsa. Egy villámgyors, erőteljes döfés a hátába és éreztem, hogy éles karmaim úgy hatolnak a puha húsába, mint kés a vajba. Aztán egy erőteljes rántás és kitéptem a gerincét. Győzedelmesen feltartottam, majd hozzájuk vágtam.

– A rohadt szemét, elkapta Bengát! A fenébe, lője már le valaki!

– Hova lőjünk? Nem látunk semmit!

Ezzel adtak egy ötletet. A sötétséget, a gyorsaságomat, no meg a meglepetés erejét kihasználva végig rohantam közöttük és kikaptam az égő fáklyákat a kezükből, majd még ugyanazzal a lendülettel kihajítottam őket az ablakon. Az üveg csörömpölve tört ki, és jeges fuvallat csapott be, miközben a folyosóra vaksötét borult.

– Úristen!

– Nem látok semmit!

– Vigyázzatok itt van!

Szánalmas és egyben nevetséges látványt nyújtottak, amint a sötétben vak pondrókként tapogatóztak, és rémületükben megzavarodva forgatták a fejüket.

Megnyaltam a szám szélét, aztán közéjük vetettem magam. Módszeresen, egyenként végeztem velük. Volt amelyiknek először a karjait téptem ki, de volt, akit a saját beleivel fojtottam meg. Egy jó darabig a halálsikolyaiktól visszhangzott a ház. Szörnyű ámokfutásomból a füst kesernyés szaga zökkentett vissza a valóságba.

– Aha! Szóval rám gyújtottátok a házat!

Már nem csak a füst volt sűrű és fojtó, hanem mindenhonnan gonosz piros lángnyelvek kezdtek előtörni. Panaszosan felüvöltöttem. Kint a kutyák is azonnal rázendítettek. A kitört ablak felé rohantam, majd kiugrottam. Puskák dörrentek, aztán egy hatalmas ütés, és égő fájdalmat éreztem a bal vállamban.

– Eltaláltam! Eresszétek rá a kutyákat! – ordította valaki.

Nagy testű, fehér kutyák voltak, talán argentin dogok. Azonnal körbevettek, és dühödten, vicsorogva köröztek körülöttem. Keresték a lehetőséget a támadásra. Vállamból ragacsos, fekete vér szivárgott. A fájdalom felbőszített. A puskás fickó újra lőni fog, és ilyen közelről már nem fogja elhibázni – gondoltam keserűen.

A legnagyobb kutya eközben rám vetette magát, és pont a sebesült vállamba mart. Felüvöltöttem fájdalmamban, majd az ép kezemmel letéptem magamról a rohadt dögöt és az emberek felé hajítottam. Pont a puskást találtam el, a kutyával együtt a földre zuhant. A kutya panaszosan nyüszítve, próbált lábra állni, de már nem bírt. A férfi a földön tapogatózva a fegyverét kereste. A fájdalom megsokszorozta az erőmet, és ordítva lerohantam őket.

A harc nem tartott sokáig, az adrenalinlöket szörnyű lidérccé változtatott. Rávetettem magam a puskásra és átharaptam a torkát. Aztán a többiek következtek. Megveszekedett ördögként ütöttem, rúgtam és haraptam. Szám ismét megtelt a meleg vérrel. Nem kegyelmeztem senkinek.

Pár perc múlva ismét elcsendesedett a környék. A halál csendje. Ahogy a sercegve égő ház rőt fénye megvilágította a küzdelem helyszínét, láttam, hogy a föld lucskos a rengeteg vértől és mindenfele megcsonkított holtestek hevernek.

Egyedül én voltam csak életben, bár cudarul nézhettem ki. Több sebből véreztem és a vállam is kutyául sajgott. Szerencsémre csak átment rajta a golyó. Máskor is lőttek már meg, de az nem fájt ennyire.

Tűnődve lenéztem a puskás férfi tetemére. Kezében még mindig a fegyverét szorongatta, feje hátrabicsaklott, durva harapásom majdnem lemetszette a fejét. A töltényei szanaszét hevertek a fűben és ezüstösen csillogtak. Egyet kíváncsiságból felvettem, de azonnal el is ejtettem, mert ahogy hozzáértem, megégette a kezem. Ez bizony ezüst. Ha pontosabban céloz, akkor nekem annyi.

Gondolatban hálát adtam a sötétség fejedelmének pokolbéli szerencsémért, majd belső kényszertől hajtva felvonítottam a telihold sápadt pofájába, aztán nagy ugrásokkal eltűntem a dermesztő októberi éjszakában.

A bejegyzés trackback címe:

https://vonalasfuzet.blog.hu/api/trackback/id/tr7316819800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása