Ott állt ő is a többi felszállni készülő járókelő között. Ezer közül is megismertem volna. Azok a gyönyörű szemek... Finom fehér aura lengte körül, tompán fénylett és ez a fény valahogy belülről jött. Táncosnő, így hívtam magamban. Ő volt a nő, aki áttáncolt az életemen. Aki megnyomta azt a…

Már nem is tudom pontosan, mennyi ideje, talán három vagy négy napja, hogy bezártak ide, ebbe a sötét pincebörtönbe. Az időérzékem cserbenhagyott. Fény alig szűrődik be a fenti apró lyukakon, örökös itt a félhomály, és ezek a terméskövek csak úgy árasszák magukból a hideget. Fázom, és meglehetősen…

    *Megjegyzés: jelen szösszenet megírásának célja kizárólag a szórakoztatás volt a humor és az irónia eszközeivel. Bár a hatás érdekében egyes szám első személyben íródott, semmiképp sem tükrözi a szerző gondolatait, véleményét, vagy ars poeticáját.    Ma elhatároztam, hogy elképesztően ki…

– Miért? Mikor? Hogyan? Miért? – És akkor most jobb? Sokkal? – Valóban jobb, vagy csak az individuum keresi megint a felmentést? – Kellett ez neked? Tényleg pont ez kellett? Önbecsapás és társai? – De te miért bíráskodsz? Jogodban áll? Szép dolog ez? – Egyébként, ha már itt tartunk, elbírod az…

Október elején a Nap éltető sugarai még hevítik és élénk színekkel árasztják el a tájat. Pasztell foltok kavalkádja vetül az íriszünkre, bárhová nézünk: varázslatos menta, őszibarack, meténg és levendula. Színek, fények, illatok orgiája. Egy megnyugtató, édes őszi délután. Talán az utolsó ilyen…

  Hogyan felejtsünk el valamit, amit már elfelejtettünk.  Nagyon szeretnék valamit elfelejteni. Egy csúnya és kellemetlen eseményt, ami hosszú évekkel ezelőtt esett meg velem. A baj ezzel csak az, hogy nem tudom, hogy kezdjek hozzá. Nem bírom felidézni magamban a dolgot akárhogy erőlködök is.…

Sehol sem találom, hiába keresgélem. Úgy tűnik elveszítettem valahol, pedig micsoda remek egy dolog volt. Örömet szereztem vele másoknak és magamnak is. Roppant értékes kincs, ami eltűnt, akár a kámfor. Hiánya fájdalmas, és így megy ez már évek óta. Azt hiszem semmi nem pótolhatja. Szükségem lenne…

Steve Buissinne képe a Pixabay -en. Délceg feszes testére hullt a lenyugodni készülő júliusi nap vöröses fénye, és ettől szemkápráztató metálzöld csillogásba kezdett. Néha kékesen vagy aranyosan csillogott, attól függően hogyan vetült rá a fény. Ezek az elképesztő színek remekül kontrasztáltak…

Elias képe a Pixabay -en. Azt mindjárt előrebocsátanám, hogy nem vagyok a szavak embere. Nem tudok olyan szépen, cikornyásan beszélni, mint mások. Én az elvek és a tettek embere vagyok, és ma rengeteg olyan fontos dolgom volt, amit el kellett, hogy intézzek. Csak egyet, találomra kiragadva…

 Photo by Vince Fleming on Unsplash   – Jó napot kívánok! – Jó napot. – Kapnak a halak? – Eddig egy mozdítás nem volt. – Mire horgászik? – Ami jön, ponty vagy süllő… Meglátjuk! – De milyen csalit rakott a horogra? – A mire? – A horogra. Tudja, arra a kis hegyes fém kampóra! – Ja, láttam…