Hogyan felejtsünk el valamit, amit már elfelejtettünk.

 Nagyon szeretnék valamit elfelejteni. Egy csúnya és kellemetlen eseményt, ami hosszú évekkel ezelőtt esett meg velem.

A baj ezzel csak az, hogy nem tudom, hogy kezdjek hozzá. Nem bírom felidézni magamban a dolgot akárhogy erőlködök is. Semmi, nuku, teljes filmszakadás. Szörnyű!

Már aludni sem tudok ez miatt, és idegileg azt hiszem teljesen ki fogok készülni.

Pedig az orvos azt mondja a múltban történt traumatikus dolgok erőteljesen kihatnak a jelenre, ezért meg kell tanulnunk ezeket elfelejteni.

Jó, én próbálom… De könyörgöm, mondja már meg valaki, hogy lehet valamit úgy elfelejteni, hogy az ember azt sem tudja mi az?

Aggódom az egészségemért

 Aggódom az egészségemért. Nem csak egy-két apró darabkájáért, hanem az EGÉSZ-ségemért.

Mert pénzzel lehet egészséget venni, de egészséggel lehet-e pénzt venni? Na ugye!

Ezért higgadt elmével elhatároztam, hogy ezentúl egészségesen élek.

Először a dohányzásról, az alkoholról és a kávéról szoktam le. Aztán a zsíros ételekről, majd az édességekről, és a nassolnivalókról.

Reggelente futással kezdem a napot, majd térd és karhajlításokat végzek.

Remekül éreztem magam a bőrömben, csak azok a szörnyű rémálmok ne kínoznának.

Mindig ugyanaz.

Meghalok, a pokolban régi cimboráim vidám üdvrivalgással fogadnak. Italozgatunk, majd közösen meglátogatjuk Madame Mutzenbacher piroslámpás intézményét.

Káromkodva lakmározom az asztalon elterülő finomságokból, majd egy szál Havannára gyújtva együtt énekelek a többiekkel.

Borzalmas!